Szombat este koncertre mentem a barátommal, Annával.
A kedvenc zenekarunk játszott a Budapest Parkban.
Korán indultunk, mert féltem, hogy nagy sor lesz.
A villamoson mindenki izgatott volt, sokaknál volt koncertpóló.
A kapunál gyorsan bejutottunk, és vettünk limonádét.
Amikor a zenekar a színpadra lépett, hirtelen elcsendesedett a közönség.
Az első számnál együtt énekelt az egész tér.
Anna rám mosolygott, és azt mondta: "Ezért megérte várni."
A koncert közepén elkezdett szemerkélni az eső, de senki sem ment haza.
A zenekar még egy ráadást is adott.
A végén fáradtan, de boldogan sétáltunk a 4-6-oshoz.
Otthon még sokáig csengtek a füleim, és újra meg újra eszembe jutott a refrén.