Tram to the Interview

Eszter kora reggel a 4-6-os villamossal indult az állásinterjúra a Nagykörúton.

Early in the morning Eszter took the 4-6 tram to her job interview on the Grand Boulevard.

Esett az eső, de időben megérkezett, és a sarki kávézóból még elhozott egy forró teát.

It was raining, but she arrived on time and even grabbed a hot tea from the corner café.

A recepción mosolyogva fogadták, megkínálták vízzel, ő pedig gyorsan átnézte még egyszer az önéletrajzát.

At reception they greeted her with a smile, offered her water, and she quickly reviewed her résumé once more.

Amikor behívták, mély levegőt vett, és kezet fogott a HR-essel és a leendő vezetővel.

When she was called in, she took a deep breath and shook hands with HR and the prospective manager.

Kérdezték, hogyan dolgozik csapatban, és mit csinál, ha szorít a határidő.

They asked how she works in a team and what she does when a deadline is tight.

Elmesélte, hogy egy előző projektben elakadt a kampány, ezért átszervezte a feladatokat, és így mégis elkészült minden.

She told them that in a previous project the campaign got stuck, so she reorganized the tasks, and in the end everything was finished anyway.

Látta, hogy bólintanak, de amikor a fizetésről kérdezték, kicsit megakadt a hangja.

She saw them nod, but when they asked about salary, her voice faltered a little.

Végül nyugodtan elmondta, mennyit szeretne, és hozzátette, hogy a tanulási lehetőségek is fontosak neki.

She finally said calmly how much she wanted and added that learning opportunities are also important to her.

A vezető átlapozta a portfólióját, aztán csend lett egy pillanatra, mire Eszter észrevétlenül összefonta a kezét az ölében.

The manager flipped through her portfolio, then there was a moment of silence, and Eszter quietly folded her hands in her lap.

A csend után elmosolyodtak, és azt mondták, hogy délutánig visszajeleznek.

After the silence they smiled and said they would get back to her by the afternoon.

Mire kilépett az utcára, elállt az eső, és ő érezte, hogy most jól ment, bár még mindig dobogott a szíve.

By the time she stepped outside, the rain had stopped, and she felt it had gone well, though her heart was still pounding.

Délután megcsörrent a telefon, és megkapta az állást, úgyhogy este ünneplésként találkozott a barátaival a Gozsduban.

In the afternoon the phone rang and she got the job, so in the evening she celebrated by meeting her friends in Gozsdu.