Pear or Bulb?

Szombat este házavatót tartottam a kis zuglói lakásomban, és minden a helyén volt — kivéve, hogy a konyhában megadta magát az utolsó körte.

On Saturday evening I held a housewarming in my small Zugló apartment, and everything was in place — except that the last lightbulb in the kitchen had given up the ghost.

Felhívtam az unokatestvéremet, Danit, hogy útközben vegyen „pár körtét is, mert sötétben nem látom, hol a dugóhúzó”.

I called my cousin Dani to pick up “a couple of bulbs as well on the way, because in the dark I can’t see where the corkscrew is.”

Ő lelkesen megnyugtatott, hogy amúgy is hoz desszertet, így lesz bőven.

He reassured me enthusiastically that he was bringing dessert anyway, so there would be plenty.

Mire megérkeztek a barátaim, a konyhában csak a telefonok lámpája pislákolt, és mindenki a sósnak szánt pogácsa mellett nosztalgikusan emlegette a gyerekkori áramszüneteket.

By the time my friends arrived, only the phone flashlights were flickering in the kitchen, and over the savory pogácsa everyone nostalgically recalled childhood blackouts.

Dani diadalmasan bevonult egy papírtáskával, amiből illatos, fényes héjú körtéket pakolt az asztalra, mintha direkt a félhomályhoz választotta volna őket.

Dani marched in triumph with a paper bag, from which he laid fragrant, glossy-skinned pears on the table, as if he had chosen them specifically for the half-light.

Első pillanatban csak néztem, aztán kibukott belőlem: „Szép, szép, de ezeket hogyan csavarjam be a foglalatba?”

At first I just stared, then it burst out of me: “Nice, nice, but how am I supposed to screw these into the socket?”

Ekkor a társaság fél percig dermedt csöndben állt, majd valaki felnevetett, és úgy tört ki a röhögés, mint amikor egy felhő végre kiadja magából az esőt.

The group stood in frozen silence for half a minute, then someone laughed, and the laughter broke out like a cloud finally releasing its rain.

Dani elvörösödött, de azzal védekezett, hogy ő a körtét egész életében gyümölcsnek ismerte, és különben is, ki hívja izzónak, amikor mindenki körtének mondja?

Dani blushed, but defended himself by saying that all his life he’d known a pear as a fruit, and besides, who calls it a lightbulb when everyone says “pear”?

A nevetésre bekukkantó szomszédról kiderült, hogy villanyszerelő, és jókedvében öt perc alatt becsavart két új „körtét”, amit a műhelyéből hozott fel.

The neighbor who peeked in at the laughter turned out to be an electrician, and in high spirits he screwed in two new “pears” in five minutes, which he had brought up from his workshop.

A fény felkapcsolása után a társaság pezsgőt bontott, és Dani büszkén szeletelte a gyümölcseit, mintha mindig is ez lett volna a terv.

After the lights came on, the group popped some champagne, and Dani proudly sliced his fruit as if that had always been the plan.

Azóta, ha valaki megkérdezi, mit hozzon, reflexből hozzáteszem: „Körtét is — de a bolt elektromos részlegéről.”

Since then, if someone asks what to bring, I add on reflex: “A pear too — but from the store’s electrical section.”