Rain-Soaked Rental Ride

Reggel a Rákóczi úton még a kávé illata is csigázta a kedvem, amikor elhatároztam, hogy biciklit bérelek, mert a dugó úgy állt, mint katona a díszszemlén.

In the morning on Rákóczi Road, even the smell of coffee had me eager, when I decided to rent a bicycle because the traffic jam stood like a soldier on parade.

A kis kölcsönző a Király utca sarkán nyitva találtatott, bent olajszag, láncok, és egy pultos, aki a papírokat úgy tologatta, mintha sakktáblán lépne.

The little rental place on the corner of Király Street turned out to be open, inside there was the smell of oil, chains, and a clerk who slid the papers around as if making chess moves.

Nem volt nálam sok készpénz, de a kauciót, ahogy mondani szokás, leperkáltam, mert tegnapra ígértem a nagymamának, hogy átugrom hozzá a Margit körútra.

I didn’t have much cash on me, but I slapped down the deposit, as the saying goes, because I had promised Grandma that I’d drop by her place on Margit Boulevard.

A szerződés apró betűs része szerint a késedelmi díj percenként ketyeg, amennyiben a zár kulcsa nem kerül vissza, és ez egy pillanatra meg is torpantott.

According to the fine print of the contract, the late fee ticks by the minute if the lock’s key isn’t returned, and that gave me pause for a moment.

Végül vállat vontam: ha már lúd, legyen kövér, ma úgyis szikrázó napsütés van, és a szél barátságosan terel majd a Duna felé.

In the end I shrugged: in for a penny, in for a pound; it’s blazing sunshine today anyway, and the wind will kindly shepherd me toward the Danube.

A pultos, aki nyurga ujjakkal csattanva bélyegzett, még rám kacsintott: "Nem nagy ügy, a csengő szól, a fék harap, menni fog."

The clerk, who stamped with long fingers that snapped, even winked at me: “No big deal, the bell rings, the brake bites, you’ll be fine.”

Alighogy kiléptem, a felhők összesúgtak, és olyan zápor zúdult a városra, hogy a macska se dugta volna ki az orrát.

Hardly had I stepped outside when the clouds conspired, and such a downpour hit the city that even a cat wouldn’t have stuck its nose out.

Tekertem azért, nyakamba csurgott az ég, de a kőrisfák alatt, a körúti villamos csörömpölésétől kísérve, valahogy mégis felszabadultan vigyorogtam.

I kept pedaling, the sky poured down my neck, but under the ash trees, accompanied by the clatter of the boulevard tram, I somehow still grinned freely.

A Margit hídnál a lánc egyszer röccent, s bennem megállt az ütő, ám a gép összeszedte magát, és úgy kattant tovább, mintha sosem inogna meg.

At Margit Bridge the chain jerked once and my heart skipped a beat, but the machine pulled itself together and clicked on as if it would never falter.

Mire befordultam a nagymamához, a ruhám csurom víz volt, de a bicikli ragyogott, és ő csak annyit mondott, hogy "Látod, autóval itt ülnél még a dugóban."

By the time I turned in to Grandma’s, my clothes were soaked through, but the bicycle shone, and she only said, “See, in a car you’d still be sitting in the jam here.”

Visszafelé már időben adtam le, a kulcs csendesen koppant a tálcán, és tudtam, hogy a bérlés idegeskedései ellenére ez a nap pontosan attól lett kerek, hogy a városon átgurultam.

On the way back I returned it on time, the key tapped softly on the tray, and I knew that despite the anxieties of renting, this day became whole precisely because I rolled across the city.